Tabuk nélkül a krónikus bőrbetegségek lelki aspektusairól
"Az emberi természet legmélyebb alapelve az a vágy, hogy megbecsüljék."
William James
Kapcsolatszervünk, a bőr és az érintés
Mi emberek veleszületetten társas lények vagyunk, egymás nélkül nem tudunk létezni. Egymásra építő, éltető és boldogító hatással is tudunk lenni egymásra és a bőrünk az, ami ezt képes közvetíteni. Messzire szóló üzenetek származnak abból, hogy van egy bőrünk, amit valaki érint, az a másik: „Nem hiába élsz Te a Földön, van, aki téged szeret, fontos a te létezésed!”
Kifordított idegrendszerünk a bőrünk
Bőrünk, immun-, bél- és idegrendszerünk magzatkorunktól kezdve szoros egymásra hatásban működnek, ami nem csoda, hiszen ugyanabból a magzati csíralemezből, az ektodermából alakulnak ki. Bőrünk eképpen afféle kifordított idegrendszerünknek tekinthető, melyen lelki életünk mozgalmai, például a megterhelő stressz, az érzelmileg megterhelő életesemények könnyen láthatóakká válnak.
Bőrünk, mint egy nagy képeskönyv, tele nyilvánvaló és rejtett nyomokkal, utalásokkal
Bőrünk hamar jelez, amikor gondban vagyunk, a lelki nehézségek szimbolikus megjelenítője. Az én és az önértékelés szerveződésében, azaz, a „ki vagyok én”, tehát, én önállóan, határaimmal a világban – is fontos szerepet tölt be, mint testhatár szervünk. Védelmező, elválasztó és összekötő is egyben, „zsák és héj” is egyben. Zsák, mert körbevesz minket, magába foglal és héj, mert ép bőrünk elhatárol és védelmet nyújt a külvilágtól. A pszichoterápiás tapasztalat és kutatások mára rávilágítottak arra, hogy milyen problémák akadályozhatnak bennünket a fejlődésben, az érintés-közelség, a közelség-távolság kérdéseit illetően.
Mit jelent a pszichoszomatikus érzékenység?
Megterhelő életesemény idején, főleg, ha huzamosabb időn keresztül, vagy ismétlődően ki vagyunk téve a lelki megterheléseknek, a bensőnkben és kapcsolatainkban zajló érzelmi konfliktusaink egyéni érzékenységünk szerint betegségekre hajlamosíthatnak, túlterhelhetik, sőt funkcionális és strukturális elváltozásokat is okozhatnak az erre legérzékenyebb szerveinkben.
Mik az úgynevezett pszichodermatózisok?
Pszichoszomatikus, azaz lelki-testi megterhelődésre kialakuló tünetek esetén olyan feszültség ér bennünket, ami természetes megküzdési kapacitásunkon túlmutat. Kinek a szíve, az emésztőrendszere, vagy éppen a bőre, kinek-kinek az erre legérzékeny szerve terhelődik meg. Szervezetünk így kongat vészharangot, „jelez” a tüneteinken keresztül. Testi jelzéseinknek, így bőrtüneteinknek is kommunikatív értéke van, ezt nevezzük „szervbeszéd”-nek. Érzelmeinket ilyenkor ősi módon, testileg reagáljuk le.
Az, hogy pszichoszomatikus, az azt jelenti, hogy nemcsak testi, hanem lelki háttere is van egy betegségnek, a bőrbetegségek esetén ezeket pszichodermatózisoknak nevezzük. Ide tartozik a krónikus bőrviszketés, a túlzott mértékű leizzadás, az ekzéma, a pikkelysömör, a pattanásosság, a bőr tarka-barka foltossága (vitiligo), a körömrágás, bőrcsipkedés, hajtépkedés, a test diszmorfiás önértékelési és testkép zavar, a hirtelen hajhullás, a csalánkiütés és még sorolhatnánk azokat a stressz hatásra felerősödő testi-lelki bajokat, melyek sokunkat érintenek, s - ha mások által is szembetűnőek, annál inkább – testi-lelki szenvedéssel súlytó, nemcsak kültakarónkat, hanem önértékelésünket, önképünket, és az identitásunkat is mélyen érintő terhekké válhatnak.
Milyen érzetet váltanak ki?
A csoportfoglalkozáson szó lesz a bőrtünetek hátterében szerepet játszó érzelmi komponensről. Nagyon gyakori, hogy a krónikus bőrbetegségek az önértékelésre és az önképre súlyos terhet rónak. Fölerősödhet az önmagunkkal kapcsolatban megélt szégyen.
Mi az, ami ebben az esztétikailag kifinomult kultúránkban, az úgynevezett „egészségesek” világában is működik?
Rád nézek, milyen vagy? Fölerősödik az a tudat, hogy „te biztosan, fuh hát az én defektem észreveszed” és leértékelődünk a másik szemében.
„Vajon ugyanúgy tud-e szeretni?” „Egyáltalán az emberi kapcsolatokban az emberek nem viszolyognak-e, nem undorodnak-e tőlem?”
Mi a szégyen ellenszere a pszichoterápiában?
A szégyen egy önmagunkkal kapcsolatban megélt érzelem, amelyet negatív önértékelés jellemez - "én a másik szemében". A szégyen alapvető emberi érzelem, de számos pszichológiai zavar hajlamosító tényezője is. A kutatások azt mutatják, hogy az önmagunkkal való együttérzés alacsonyabb szintű szégyenérzettel és pszichológiai distresszel jár együtt.
Ez a csoportfoglalkozás áttekinti a szégyen elméletét és kutatásait a pszichoterápiában, új perspektívát kínál a szégyenre az önmagunkkal való együttérzés szemszögéből.
Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ a csoportfoglalkozás keretében, a pszichodermatológia, vagyis a bőrgyógyászat és a pszichoterápia határterületében elmélyült klinikai szakpszichológus végzettségű közösségi tagunk, Német Borbála, a www.dermasoul.hu alapítója segítségével, ahol közösen folytatjuk tovább bőrünk és pszichénk rejtett titkainak felfedezését.
