Skip to main content

Zene egy szerelem végéről

A zenével bánni tudni - hogy akkor léphess vele kapcsolatba, amikor a legtöbbről szól számodra - nem könnyű, mégis ösztönösnek éreztem mindig. Amit az ember valaha testben és lélekben átélt, azt a zenében megörökítette. Ezek a dalok arról szólnak, hogy érzésekkel birkózunk, amik készületlenül értek.

Ha van érzés, mélyen emberi, egyszerre személyes és univerális: az a szerelem tapasztalata. Ha egyszer módod volt szeretni, mégha viszonzás nélkül is, az érzésben megélhettél sokmindent, amit addig a pszichéd nem ismert. 

Amikor a zene beférkőzik egy szerelembe, mert jókor szólal meg, mert tapasztalatot hordoznak a hangok, mert a szöveg szívhez szól, akkor az a zeneszám összefonódik mindazzal, amiről a szerelemnek az a pillanata szól: derűvel, bánattal, kiszolgáltatottsággal, bénultsággal, eufóriával…

Láthatatlanul képes minderre

Ha a zenei hangok elkísérték a szerelmet, akkor a zenehallgatás a kapcsolat végén is ott lesz. Ha pedig ott van, akkor támogatja az elválás tapasztalatát. Olyan szabadságról mesél, amit elfelejtenél átélni a magány miatt. Olyan önképet tudatosít, amiről gyakran megfeledkeztél, amíg társként éltél. Olyan bátorságra készít fel, ami éppen elég ahhoz, hogy ne ess kétségbe. 

Olyan láthatatlanul képes minderre, hogy azt gondolod, magad voltál képes, erre a váratlan egyensúlyteremtésre - és igazad lesz!

…meg kell szoknom, hogy ennek vége

Zenei kurátorként sokszor találkozom azzal, hogy a veszteség egy szerelem végén, a bénultság megélése, tettek sokaságát hívja elő az emberekben. Szeretem amikor a zenék abban tesznek sokat a megsebzett szívű hallgatójukért, hogy lassítják az (én)időt. Kevesen vannak akiknek másra lenne szüksége egy szerelem végnapjait követően, mint időre…egyedül. 

A zenék által közvetített ritmus ilyenkor átveheti a megszokott életritmust és segít megélni azokat az érzéseket, amihez nyugalom kell. Sokszor gondoljuk, hogy a zenehallgatás a lendülethez kell, pedig többször használjuk arra, hogy visszatérhessünk a “csendbe”, a visszavonultságba, ami tapasztalatim szerint jelentős átalakító erővel bír.

Helyet kell teremteni annak, amikor azt mondhatod magadnak: “Ez a kapcsolat most lezárult, nekem pedig meg kell szoknom az érzést - hogy vége.” Ez a hely a zenehallgatásban rendelkezésedre áll, mert zenehallgatás közben, nem sürgetheted az időt semmivel.