74 nap van még hátra Karácsonyig. Most, hogy beköszöntött az ősz, didergés a hajnalban, a bolyhos pulcsi és a forró tea szezonja, a lelkem teljesen átállt arra, hogy napról-napra jobban várja a Karácsonyt. Elterveztem, hogy plafonig érő fát veszek, amit a kutyámmal feldíszítünk, fullos menüsort fogok rendelni a kedvenc éttermemből, és bekuckózunk a melegben, filmeket nézünk és pálinkát iszogatunk. És remélem kint szakadni fog a hó mindeközben. Az első Karácsonyom az új lakásban. Az idei családi ünneplés nyilván más lesz, mint megszoktuk. Egy ebéd talán összejön, de mivel mindenki idős és beteges, valószínűleg inkább az óvatosság fog dominálni. Vajon milyen belső erő mozgatja a lelket és az agyunkat, hogy egy ilyen periódusban, amikor minden bizonytalan és más, mint korábban, képes életben tartani a vágyakozás lángját és az ünnep örömét? Nem tudom, de jó nagyon. Ilyen Karácsonyom talán még sosem volt, hogy ennyire csak magammal terveztem volna, de már várom és tuti jó lesz. Az ünnep mégiscsak az idő és az öröklét érintkezése, ahogy Pilinszky írja és ezekben a pillanatokban tud igazán kiteljesedni a szellem és a lélek. Szóval talán egy kissé korán, de én már el is kezdtem díszbe öltöztetni....