Skip to main content
| Soltész Krisztina | Anyaság

Meddőség: Magányosan a bánatban

Az egyik legnagyobb változás az ember életében a gyerekvállalással kapcsolatos: minden megváltozik, az ember az egyik napról a másikra már nem csak önmagáért felelős. Ez a kihívásokkal teli időszak még megterhelőbb, ha a teherbeesés nehezített pálya.

Minden ötödik pár: ennyien küzdenek ma Magyarországon meddőséggel, nehezített teherbeeséssel. Ez több százezer embert jelent, mégis keveset beszélünk a témáról. Tabu. Márpedig ha valamilyen problémát tabusít a társadalom, úgy az érintettek izolálódnak, magukra maradnak. Mondani sem kell, ez a szorongató egyedüllét tovább ront a helyzeten.

Bántó kérdések

Huszonöt éves kor felett, komoly párkapcsolatban, házasságban élő párok rendre megkapják a kérdést: na, mikor jön a trónörökös? Családi ebédeken, baráti összejöveteleken, osztálytalálkozókon, de még akár a fodrásznál ülve is. Mert a többség úgy érzi, a termékeny korban élők reprodukciós szándéka közügy. A kérdés, érdeklődés, még ha jó szándék is vezérli, fájó pont. Fájhat azért, mert bár szeretnének babát, de életkörülményeiket még nem érzik megfelelőnek a gyerekvállaláshoz. Fájhat, mert a pár egyik tagja még nem, a másik meg már szeretne gyereket. Fájhat, mert már egy ideje próbálkoznak, mégsem jön össze. És fájhat azért is, mert lehet, hogy egyáltalán nem szeretnének gyereket.
És fájhat, mert lehet, hogy már több vetélésen, sikertelen inszemináción, beültetésen vannak túl.
A kérdezők többsége nem érzi, hogy érzékeny területre tévedt, hogy határt lép át. Nem veszik észre, milyen kellemetlenséget, fájdalmat okoznak a kérdéseikkel.

Érdemes kész válaszokat kidolgozni ezekre a helyzetekre. Ha érzünk magunkban annyi erőt, üssük el viccel a kérdést. Vagy nyugodtan mondhatjuk azt is, a kérdés nem esik jól, nem szeretnénk erről beszélni. Nem kell feltétlenül igazat mondani, ilyenkor ez nem morális kérdés. A gyermekvállalás intim téma, ha a másik a kérdésével határt lép át, jogunk van meghúzni a határt. De hallottam olyan esetet, hogy egy ilyen kérdésre a nő elmondta, hogy hatszor elvetélt s a kérdező bizony nagyon megdöbbent, nem tudott mit kezdeni a válasszal…Talán tanult a helyzetből, s máskor nem tesz fel tolakodó kérdéseket.

A gyerek érkezését firtató kérdések miatt a pár inkább kerüli a társaságot, elszigetelődnek, hiszen nem mindig akarnak beszélni arról, amin épp keresztülmennek. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a témát maguk az érintettek is tabusítják, inkább a „érintettség elvét” kellene követni. Érintettség szempontjából a belső körben van a pár, körülöttük a legközelebbi családtagok, barátok, kint a távoli rokonok, munkatársak, ismerősök. A kör belső feléből kifelé nyitunk, vagyis, ha empatikus, együtt érző a hallgatóság, és ezért a pár érzelmileg biztonságban érzi magát, szívesebben megosztják a problémákat, kételyeiket, a részleteket. A külső körből viszont nem haladhatunk befelé.

Magányosan a bánatban

A kéretlen kérdések után már csak a válaszokat követő megjegyzések rosszabbak.
Mivel a meddőségről, az anyasággal kapcsolatos veszteségekről, nehézségekről még mindig nem lehet beszélni, gyakoriak a problémát elbagatellizáló megjegyzések vagy az áldozathibáztató mondatok.
„A ne aggódj, majd összejön”, a „Ha nem görcsölnél rá, már összejött volna”, vagy „Az ismerősömnél ez és ez a csodapraktika segített”, mind káros megjegyzések. Ezáltal az érintettek úgy érezhetik, a problémájuk nem is olyan súlyos, vagy a hiba bennük van, ha másképp viselkednének, már lenne gyerekük. A csoda-megoldások belengetése is káros, hiszen egyfelől hamis reményt táplálhat a párban, vagy úgy érezhetik, összeroppannak a sokféle tanács alatt, hiszen mindet kipróbálni, mindnek utánajárni lehetetlen küldetés – ha pedig nem teszik meg, úgy érzik megint csak az ő hibájuk, hogy nem történik meg a teherbeesés. Mindezek tovább izolálják a párt, ez pedig nagyon megterhelő. Ha ugyanis empatikus figyelmet kapnának, ha értő fülekre lelnének, meglehetne osztani, ezáltal könnyebb lenne a teher. Gond az is, hogy ebben a magányban a párok úgy érezhetik, egyedül vannak a bajukkal. Mivel senki nem beszél róla szívesen, a meddőség stigmatizál. Így nem kapják meg nem csak az empátiát, de azt a szakmai segítséget sem, amire szükségük lenne. A megfelelő orvosi kivizsgálás, megoldás hiányában pedig csak múlnak az évek, mélyül a kétségbeesés.

Támogatni kell a lelket is

Fontos hangsúlyozni, hogy a párnak ilyenkor a nőgyógyászati, endokrinológia és egyéb orvosi segítség mellett lelki segítségre is szüksége van. Hasznos, ha ezen a göröngyös úton támogatást kapnak a párok Nem csak azért, hogy csökkentsük a stresszt, a szorongást, segítsük feldolgozni a hónapról hónapra bekövetkező gyászfolyamatot, de erősítsük is őket, hogy kitartsanak, ne adják fel és elfogadják a szakorvosi segítséget. Végső soron az adekvát megküzdést támogatjuk, ami növeli a teherbeesés esélyét. Tapasztalom sok nőnél, férfinál, hogy egészen egyszerűen belefáradnak a számos vizsgálatba, beavatkozásba, sikertelen próbálkozásba és feladják.

További gond, hogy az ismételt sikertelenség krónikus stresszé manifesztálódik. Ilyenkor egyfelől megjelenhetnek a diszfunkcionális megküzdési stratégiák: például az addikciók, az illető alkoholba, drogokba, evésbe fojtja bánatát. Másfelől pedig az egyre erősödő és hosszú ideje fennálló stressz ördögi körré válik, vagyis tovább nehezíti a fogantatást. Lényeges a megelőzés. Ha szakember kíséri a párt ebben a nehéz időszakban, megelőzhetőek a későbbi problémák.

Sokaknak vannak félelmei a lombikprogrammal kapcsolatban, főként mert ismeretlen a folyamat. Hiányzik valaki, aki a pár mellett áll. Aki érti, min mennek keresztül, aki tudja, mi történik az orvosi vizsgálatokon. Akinek kérdéseket lehet feltenni a folyamattal kapcsolatban, mert az orvosok elfoglaltak és úgy tűnik, egyre kevésbé van idejük válaszolni a kérdésekre. Reprodukciós tanácsadó tud segíteni a bizonytalanság, a félelmek csökkentésében, melynek hatására csökken a szorongás, ezáltal nő az adekvát megküzdő képesség, ezáltal nő a siker esélye.

A relaxáció, a meditáció segíthet enyhíteni a szorongást, ami pedig erősíti az adekvát megküzdési módszereket – könnyebben kezeljük majd nem csak a gyerekvállalás körüli problémákat, de a munkahelyi, magánéleti stresszt is. Így csökken az ördögi kör kialakulásának esélye is, könnyebben átvészelhetőek az érzelmi megpróbáltatások, az ismétlődő kudarc érzése.

A közös munkában legitimáljuk az érzéseket. Teljesen természetes érzés ilyenkor a düh, a féltékenység, a harag – azokra, akiknek sikerült; azokra, akik nem bánnak jól a gyerekükkel; az orvosra; a párunkra; a Jóistenre; az egész világra. Attól még, hogy így érzünk, nem leszünk rossz emberek. Emiatt nem kell további lelkiismeret-furdalást érezni, abból úgyis van elég ebben az időszakban. A pszichés segítség pedig támogat abban is, hogy kitartsunk, hogy részt vegyünk a vizsgálatokon. És abban is, hogy mikor kell megpihenni, időt adni magunknak, hogy elgyászoljuk a korábbi veszteségeket.