Gottmann 4 lovasa

A több, mint egy évig tartó bezártság és az ezzel együtt járó stressz, szorongás, bizonytalanság, feszültség rányomta a bélyegét a párkapcsolatainkra is. Több a konfliktus és az ebből fakadó vita, amelyet ha hagyunk elfajulni, az akár végzetes is lehet a kapcsolatunk jövőjét illetően. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen kommunikációs stílusban vitatkozunk.

John Gottmann, amerikai pszichológus és párkapcsolat-kutató azt figyelte meg, hogy vannak olyan kommunikációs jegyek, amelyek alapján 90%-os pontossággal bejósolható, ha egy kapcsolat a vége felé tart. Ezeket vesszük górcső alá a héten, hogy mi magunk is felismerhessük, ha rossz irányba tartunk a vitáink során és tudatosan tudjunk óvni a kapcsolatainkat az eldurvuló veszekedések végzetes következményeitől.

1. Kritika

Nem mindegy, hogy panaszkodunk, vagy kritizáljuk a partnerünket. A panasz konkrét kérdésről szól, míg a kritizálás a társunk személyiségét, karakterét veszi célba és az egész lényét támadja. Gyakran elhangoznak ilyenkor a „te mindig, te soha” általánosítások, amik arra utalnak, hogy a másik embernek állandó és negatív személyiséghibája van. Ettől az áldozat bántalmazva, visszautasítva és megbántva érzi magát.

A konstruktív megoldások érdekében mindkét félnek erőfeszítést kell tenni, hogy elengedje a haragot és keserűséget és a nyílt és őszinte kommunikáció segítségével találjon megoldást. Ha őszintén kifejezzük az érzéseinket azzal kiszolgáltatottakká is válunk. Viszont ez valójában lehetőséget nyújt a meghittségre és kapcsolódásra, egymás megnyugtatására és megvigasztalására. Ha valamelyikünk hibázik és a másik nem támadja hanem támogatja, az erős alapjául szolgál egy tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatnak.

Mit tehetnénk másként?

A kritika ellenszere az, ha hibáztatás nélkül panaszkodunk. Minden panasz mögött megbújik egy kívánság, egy vágyakozás, érdemes inkább ezzel indítani a beszélgetést. Beszéljünk az érzéseinkről E/1 személyben, küldjünk „én” üzeneteket egy pozitív igény megfogalmazásával együtt. Kerüljük a „te” üzeneteket (amikor a másikról beszélünk) és a negatív ítélet kifejezését, amit a partner támadásnak érez.

Jó kiindulás, ha arra figyelek: Mit érzek? Mire van szükségem a páromtól?

Kritika: „Mindig csak magadról beszélsz és sose érdekel, hogy én mit szeretnék mondani. Nem hiszem el, hogy ennyire önző vagy! Sose gondolsz másokra, pláne nem rám!”

Ellenszer: „Úgy érzem kimaradtam a ma esti beszélgetésünkből, pedig szükségem lenne arra, hogy elmeséljem mi történt ma velem. Beszélhetnénk erről?”

Ezek a mondatok magukban foglalják, hogy hogy érzem magam és mire van szükségem. Nincs bennük hibáztatás vagy kritika, amelyek megelőzik azt, hogy a beszélgetés vitává fajuljon.

2. Megvetés

A megvetés a válás első számú előrejelzője. Olyan ellenséges viselkedés, amely agressziót és haragot takar. A megvetés többféleképpen jelenhet meg a kommunikációban: sértegetés, szarkazmus, gúnyolódás, cinizmus, rosszindulatú humor formájában. De még az olyan nem verbális kommunikáció is ide tartozik, mint a szemforgatás (ami összefügg a magasabb válási aránnyal).

A megvetés a legmérgezőbb a kapcsolatra nézve, mert ilyenkor valójában gonoszak vagyunk, undort és felsőbbrendűséget sugárzunk. A célpont értéktelennek érzi magát, a partner erkölcsi fölénybe helyezi magát. A megvetés egyszerűen fogalmazva: „Jobb vagyok nálad és te kevesebb vagy, mint én.”

A kutatások még arra is rámutatnak, hogy az egymást megvető párok nagyobb eséllyel betegszenek meg fertőző betegségekben. A régóta jelenlévő negatív gondolatok még az immunrendszert is gyengítik.

Mit tehetnénk másként?

A megvetés ellenszere a megbecsülés és a tisztelet kiépítése a párkapcsolatban. Igyekezzünk rendszeresen, apró dolgokban kifejezni a hálánkat, szeretetünket és tiszteletünket a partnerünk iránt.

Megvetés: „Elfelejtetted beindítani a mosogatógépet? Huh, olyan hihetetlenül lusta vagy.” (szemforgatás)

Ellenszere: „Megértem, hogy mostanában elfoglalt vagy, de megtennéd, hogy beindítod a mosogatógépet amikor későig dolgozom? Hálás lennék.” Ebben az esetben már az elején kifejezzük a megértésünket, hogy nem lustaságból fakad a mosogatás hiánya, nem hangzik el megvető kijelentés és nem felsőbbrendű pozícióból beszélünk. Ellenben elhangzik egy tiszteletteljes kérés ami elismerő nyilatkozattal zárul.

3. Védekezés

A védekezés gyakran a kritikára adott válasz. Ekkor úgy érezhetjük, hogy igazságtalanul vádolnak és kifogásokat keresünk, vagy áldozatként állítjuk be magunkat remélve, hogy a partner visszavonulót fúj. Hárítjuk a felelősséget és inkább ellentámadásba lendülünk a partnerünket hibáztatva azt üzenve, hogy nem én vagyok a probléma, hanem te. A támadó fél nem hátrál meg, nem vállalja a felelősséget és nem kér bocsánatot. Így ez a stratégia szinte soha sem sikeres, ettől a probléma nem oldódik meg, a konfliktus viszont csak tovább fokozódik.

Mit tehetnénk másként?

Ne váljunk védekezővé hanem vállaljuk a felelősség ránk eső részét és mutassunk érdeklődést a partnerünk érzései iránt és vegyük figyelembe azt, hogy mire van szüksége. Ekkor indulhat meg valódi párbeszéd a vitás kérdéssel kapcsolatban.

Védekezés: „Nem miattam fogunk elkésni. Te kezdesz el mindig az utolsó pillanatban készülődni. A te hibád.

Ellenszer: „Nem szeretek késni, de igazad van. Nem kell mindig olyan korán elindulnunk. Lehetnék egy kicsit rugalmasabb.” Azáltal, hogy a konfliktus egy részéért vállalom a felelősséget (szeretek korán elindulni), megakadályozom a konfliktus kiéleződését és utat nyitok a kompromisszumos megoldás felé.

4. Falépítés

A falépítés általában a megvetésre adott válasz. Olyankor történik, amikor a vita odáig fajul, hogy az egyik fél úgy érzi elárasztják a fiziológiás ingerek, érzelmileg túlterhelt és teljesen eszköztelen. Ezért inkább kilép a helyzetből, teljesen magába fordul és lezár. Átvitt értelemben falat épít önmaga és a párja közé.

Amikor az egyik fél folyamatosan kritizál a másik akkora érzelmi nyomásnak van kitéve, ami növeli a pulzusszámot, stresszhormonokat szabadít fel és beindítja az „üss vagy fuss” reakciót. Elzárkózik, nem reagál, szótlansággal büntet. A másikat figyelmen kívül hagyja. A kutatások azt mutatják, hogy 85%-ban a férfiakra jellemző ez a működésmód. Érzelmileg kivonják magukat a konfliktusokból, míg a nők érzelmileg elkötelezettek maradnak.

Mit tehetnénk másként?

Tudatosítjuk magunkban, hogy elértük azt a pontot, amikor hamarosan belekerülünk ebbe az állapotba, ezért leállítjuk a vitát, kilépünk a helyzetből, igyekszünk megnyugodni és csak később folytatjuk a beszélgetést.

„Nézd, erről már sokszor beszéltünk. Unom már, hogy mindig emlékeztetnem kell arra...”

„Ne haragudj drágám, hogy közbevágok, de túlterheltnek érzem magam és szükségem lenne egy kis időre. Tudsz adni 20 perc szünetet, utána folytatjuk?”

Ha nem akar ilyenkor felrobbanni az ember akkor jobb, ha szünetet tart és csak utána tér vissza a beszélgetéshez. Érdemes már előre megállapodni egy egyezményes jelben, amit ilyenkor lehet használni szünet kérésére. Kb. 20 percbe telik mire a test visszanyeri a nyugalmi szintjét. Ezalatt érdemes valami önmegnyugtató tevékenységbe kezdeni, mint a zenehallgatás, olvasás vagy testmozgás. Nagyon hasznos ilyenkor az előre begyakorolt relaxáció, imagináció, légzésgyakorlat. A saját és partnerünk mentális egészsége nagy szerepet játszik a párkapcsolat egészségének megőrzésében. Ezért nagyon fontos az öngondoskodás (elegendő alvás, táplálkozás, testmozgás, a szenvedélyekre fordított idő) és az önmegnyugtatás képességének elsajátítása.

Törekedjünk a negatív pozitív interakciók 1:5 arányú fenntartására. Pozitív interakció a humor, az empátia, a megerősítő testbeszéd (pl. szemkontaktus, bólintás). A negativitás nem romboló mindaddig, amíg ez az arány fennmarad és a fenti interakciók nem jelennek meg.

Füredi Katica szexuálpszichológus, pár- és családterapeuta. Katica elkötelezetten kutatja a felnőtt kötődési kapcsolatok természetét. Szakterülete a párkapcsolati nehézségek és szexuális elakadások kezelése. Szívesen kíséri klienseit az önismeret rögös útján is. Szívügye a fiatalok szexuális edukációja. Tabu témája az intim kapcsolatok működésében felmerülő kérdések köre. Honlapja: pszichozona.hu