Gyermekek fájdalmai a függő családban
„Már rég elváltam volna, ha nem lennék tekintettel a gyerekekre!”
Az az igazság, hogy a nagy érzelmi hullámokat ver bennem, amikor valaki a gyerekre hivatkozva marad benne egy előbbiekben említett méltatlan és függő helyzetben. Nehezen tudom elfogadni, hogy ő a gyerekek miatt viseli el mindazt a szörnyűséget, amit az alkoholfüggő mellett átél.
Változtatni mindig lehet! Változtatni kell is, ha nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, ahogy az emberhez, családhoz méltó. Önmagunk és a gyermekeink miatt.
A gyermekeink miatt, akiknek joguk van félelemtől, szégyentől mentes életre. Joguk van ahhoz, hogy megkapják azokat az érzelmi, anyagi és szellemi javakat, amiket mások az ő korosztályában megkapnak. Joguk van, lenne arra, hogy ne kelljen attól félniük, vajon milyen állapotban ér haza az alkoholbeteg szülő este, milyen balhé lesz megint. Joguk van ahhoz, hogy ne azon aggódjanak, mi történik vele az utcán vagy otthon, amikor épp részegen botorkál valahol. Ne kelljen félniük attól, vajon mikor és milyen viselkedést hoz ki a függő félből az alkohol. Jobb esetben az alkoholfüggő szülőt féltik, valamilyen balesettől, legrosszabb esetben önmaguk vagy a másik szülő testi épségéért aggódnak, rettegnek az alkoholista viselkedésétől.
Joguk van ahhoz, hogy ne éljenek állandó szorongásban és rettegésben. Mert az ő életük pontosan ez: szorongás és félelem a jövőtől. Szégyen, kiszolgáltatottság. Ki látja, ki tudja, ki veszi éppen észre? Joguk van ahhoz, hogy ők is találjanak barátokat, hogy megtanulják, hogyan lehet egészséges kapcsolatokat kialakítani. Joguk van ahhoz, hogy ne szégyelljék magunkat bármely szülőjük függősége miatt. Joguk lenne ahhoz, hogy ne tegyék tönkre az életüket, ne nyomorítsák meg a lelküket azok a mindennapi történések, amit nap mint nap át kell élniük. Joguk van ahhoz, hogy ne kelljen titkolózni, hazugságban élni, hazudni, arról, milyenek az otthoni viszonyok, mi minden történik a négy fal között. Vajon átérzi-e a társfüggő fél, hogy gyermeke milyen mázsás terheket cipel? És tudja-e, hogy cipelni fogja ezeket egész életén keresztül! Megjelenik a mintázat majd a párválasztásaiban, a kapcsolataiban, és később a gyermekeivel való kötődésében!
Mert vegyük észre, ezek a gyerekek hosszú távon sérülnek. És azt mondja a másik szülő, hogy a gyerek érdekében nem válik? Mitől is óvja a társfüggő szülő (többnyire anya, de lehet az apa is) a gyermekeit? Természtesen nem a válás az egyetlen megoldás. Ahogy korábban is írtam, határozott és következetes viselkedéssel a változás előidézhető. A konkrét lépéseket egy arra szakavatott segítővel egy vagy két alkalommal át lehet beszélni. Sokat segíthetnek a sorstárs csoportok. A kérdés csakis az: készen áll-e rá az érintett társ.
Ámde, ha nem használnak a jól bevált módszerek, és a válás látszik a kiútnak, vágjunk bele, akár segítséggel. Ha nem magunkért, hát a gyerekeinkért, unokáink szebb és értékesebb jövőjéért. Hiszen ők a legfontosabbak, igaz?